Ötvösként, azt hiszen mindenki nevében állíthatom, az ember agyában megváltozik valami és mintha nyitva maradt volna egy böngésző ablak, a háttérben folyamatosan a szerszámokon jár az esze. Mindegy, mekkora műhelye és micsoda arzenálja van, újabb és újabb darabokra vadászik.
A reszelők tartója saját készítésű
Nincs olyan, hogy túl sok féle reszelő, vagy felesleges fogó! Mindig jól jön még egy, mert hát ennek picit szélesebb az a része ott... meg ebben a méretben még nincs is ilyenem. Najó, ebben a méretben már lehet, hogy van, de ebben a színben még nincs!
Viccet félretéve, tényeg mindig jó, ha van még egy plusz fogó - ha másra nem, hát arra, hogy átalakítsa magának az ember. Ez gyakran megesik, ötvösként sok szerszámot "személyre kell szabni", vagyis az adott feladathoz igazítani.
Sok fogóm van, de még így is van néha, hogy pont olyan kellene, ami még nincs!
Már tanoncként elég hamar rájöttem, hogy tényleg végtelen mennyiségű szerszám és segédeszköz közül válogathatunk. Ha bármi nehézségbe ütközöm, csak elsóhajtom magam, elképzelem, hogy mivel is lehetne megkönnyíteni az adott feladatot... és majdnem biztos, hogy létezik a dolog!
Különböző fejű fogók, kisebbek, nagyobbak, műanyag pofával és anélkül
Minél több technikát ismertem meg, annál jobban kinyílt a szerszámok világa is, aminek következtében mostanra persze kilométer hosszúságúra duzzad a (nem teljesen) képzeletbeli bevásárlólistám.
Az iskola és munka mellett sokszor nehezen jutottam el a szakboltba, hiába volt 3 is a városban, ami szerintem a világon egyedülálló teljesítmény egyébként, máshol az egész országban nincs annyi. Sajnos általában előbb zártak, mint ahogy én ráértem volna és szombaton se nagyon tartottak nyitva. Mondtam is egyszer az egyik eladónak, hogy ha hosszabb lenne a nyitvatartás, profitálhatnának belőle, vagyis belőlem, mert biztosan inkább hozzájuk mennék nézelődni, vásárolgatni a pláza helyett.
Kép:Kaique Rocha, Pexels.com
A webshopokban viszont nincs záróra, de van igazi kívánságlista, ahol egyre csak gyűlnek a dolgok. Ha pedig leadok egy-egy rendelést, igazi karácsonyi érzés bontogatni a csomagot, hiába tudom, hogy pontosan melyik kalapács és csipesz van benne.
Csak, hogy el tudjátok képzelni, milyen súlyos a helyzet: más talán a Cosmopolitannal (nyugodjon békében - épp a héten szűnt meg a magyar nyomtatott verzió) a kezében fekszik a medence partján - én legutóbb a szerszámos katalógust vittem magammal strandolni.
Bár látszólag távoli az olajszagú ötvösműhelyek világa, azért ha másban nem is, de a szenvedélyes gyűjtésben ugyanolyan, mint bármelyik teljes szívvel űzött elfoglaltságé, a macaron sütéstől a modellvasút építésig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.