A tanáraim mindig azt mondták nekünk, hogy nyugodjunk meg, az ember sose jut el arra a pontra, hogy leül, hátradől és megnyugszik, mert már mindent próbált és mindent tud, amit ötvös tudhat.
Ez egyébként minden szakmában így van, ha az ember igazán elmélyül benne, nem? Tudományos területeken napi szinten avulnak el komplett könyvek és születnek újak. (Az egyetemen pár év alatt több száz oldallal bővült pl. a molekuláris sejtbiológia könyvünk - és azok számára, akik 20-30 éve lettek orvosok, még nem is létezett ez a tárgy!)
A technika, szerencsére, iszonyatos iramban fejlődik és ezzel lépést kell tartanunk, ha jó szakemberek szeretnénk lenni. Meskó Bertalan (The Medical Futurist) találó mondása, hogy a mesterséges intelligencia nem fogja leváltani az orvosokat, viszont azok az orvosok, akik használják az MI-t, le fogják váltani azokat, akik nem.
Az ötvösöknél természetesen nem lehet ennyire egyértelműen kijelenteni, hogy márpedig, aki nem halad a korral, az menthetetlenül lemarad. Sőt! Nagyon nagy kincs az is, ha valaki ápolja a hagyományokat és kifejezetten csak a régi módszerekkel, régi szerszámokkal dolgozik. Ugyanakkor, ha más, pl. gazdaságossági vagy gyorsasági szempontokat helyezünk előtérbe, muszáj bizonyos fokig az új technológiákra hagyatkozni.
Például, itt egy kézi hajtású fúró (Dreul): egyszerű de nagyszerű, évszázadokig bevált.
Kép: Saarländisches Uhrenmuseum
Mégis, azért a többségnek inkább valami ilyesmi lóg az asztala fölött, gondolom nem kell részleteznem, mennyivel egyszerűbb és gyorsabb ezzel dolgozni:
Kép: Auren.hu
Láncokat készíteni lehet egyesével, szemenként összefűszve, forrasztva:
Vagy pedig egy géppel:
A képeket a Technisches Museum der Pforzheimer Schmuck- und Uhrenindustrie - ban készítettük Racoonbtc-vel. Ez a múzeum egy abszolút must-see, ha valaha a városban jártok, függetlenül a szakmai beállítottságotoktól. Ide kattintva egy videót is találhattok ezekről a lánckészítő gépekről.
Nagy különbséget jelent például az is, ha valamit ipari körülmények között, 100-as darabszámban öntenek - vagy ha egyesével öntik, pláne ha nem öntik, hanem darabonként elkészítik.
A szakma legújabb üdvöskéje pedig a 3D-nyomtatás. Ahogy más területeken is fokozatosan teret hódít (a gépgyártástól az implantátumokig szinte mindenhol) úgy kerül egyre inkább pozícióba az ékszerkészítésben is.
Kép: ThisIsEngineering, Pexels.com
Komoly filozófiai kérdéseket is felvet, fórumokon sokszor téma, hogy vajon a 3D-programban tervezett, kinyomtatott, majd (akár kifejezetten nagy darabszámban) öntött ékszerek vajon kézműves ékszereknek számítanak-e még, vagy már tömeggyártásról van szó? Mi számít kézzel készítésnek? Csak az, ha a darabot végig kézzel munkálják meg? Vagy ha ugyan nyomtatott és öntött, de utána kézzel, egyesével befejezett ékszerről van szó?
Azt hiszem, erre nincs egyértelmű válasz, a nagyon szélsőséges esetek talán egyértelműek, de minden más egyéni megítélés kérdése.
Ugyanakkor fontos lenne az őszinte kommunikáció. Saját szememmel láttam olyat, ahol hangsúlyozottan 100%-ban helyben, kézzel készültként árultak olyan ékszereket, amiket kéz (de főleg az állítólagos készítő keze) nem túl sokat érintett.
Személy szerint szívesen ötvözöm a modern módszereket a klasszikus megoldásokkal, a 3D-nyomtatásban is nagy lehetőségeket látok. Egy következő bejegyzésben mesélek erről bővebben és meg is mutatom egy 3D-tervezéssel készült projektemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.