De nem ám! Se az, ami sárga, sőt, néha még az sem, amiről azt mondják, hogy az...
Mégis, hogy deríthetjük ki, hogy miből is van az a szép gyűrű, amit tavaly a nyaraláson vettünk?
Kép: Pexels.com
Például megpróbálhatunk beleharapni, mint a filmekben a kalózok az aranypénzekbe! :D Hihetetlen vagy sem, van valóságalapja a dolognak, ugyanis a tiszta arany (24 karátos) tényleg elég puha - azaz a foguk nyomot hagyhatott benne.
Kép: Pixabay.com
Ami miatt mégsem ajánlanám ezt a módszert, az az, hogy ékszert általában nem tiszta aranyból készítünk, éppen azért, mert az túl puha. Nagyon sérülékeny lenne tőle a gyűrű, a tulajdonosa pár nap használat után alig ismerne rá a sok ütődéstől. A használatos ötvözetek lényegesen keményebbek - szóval, ha nem akarjuk, hogy a fogunk bánja, próbálkozzunk más módszerrel!
A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha van fémjelzés az ékszeren - alapos átvizsgálással (néha nagyítóval keresve) találhatunk rajta például számokat. Így már könnyű megállapítani a finomságát, ha pl. 585 vagy 14K áll rajta, akkor egy olyan ötvözettel van dolgunk, ami 58.5%-ban aranyból áll. Fémjelzést bűntetőjogi felelősség tudatában lehet elhelyezni egy ékszeren, tehát a készítő garantálja, hogy a feltüntetett adatok valósak.
Mi van, ha mégsem bízunk a feliratban vagy esetleg nem is találtunk semmit? Kémiai reakciókat hívunk segítségül: speciális, úgynevezett próbasavakkal lehet a fémeket tesztelni, a szín változása, vagy éppen a változatlansága jelzi, van-e arany az ötvözetben, illetve, hogy mekkora mennyiségben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.